Az állatorvosi gyakorlatban hyperkinéziának is nevezik. Tünetei elsősorban az arcon, az állkapcsokon, valamint a végtagokon jelentkeznek. Előfordul, hogy a kutyák keservesen vonyítanak, pedig semmiféle fájdalmat nem éreznek. Az üvöltés ebben az esetben egyszerűen az izomrángáshoz hasonló, spontán, önkéntelen viselkedés. Az izomrángatózás egyébkén vagy enyhe, vagy heves. Amennyiben az állkapocsban jelentkezik heves rángás, az természetesen megnehezíti az állat táplálkozását. Az izomrángás minden esetben kimeríti a kutyát. Alvás közben sokszor megszűnik, ám sokszor olyan heves is lehet, hogy nem hagyja aludni az állatot.

A vitustánc általában szopornyicás roham vagy agyvelő-gyulladás után lép fel. Az is előfordulhat, hogy épp olyankor jelentkezik, amikor a kutya látszólag már tökéletesen kiheverte a betegséget. A kórt egyébként az agykérget megtámadó vírusok okozzák.

A betegséget Szent Vitusról, a táncosok védőszentjéről nevezték el valamikor a középkorban. A betegek a szent kápolnáihoz zarándokoltak, ahol őrült táncba kezdtek, remélve, hogy így meggyógyulnak.